Grúzia olyan hely, ahol úgy tűnik, sok szempontból megállt az idő. Egyrészt a hegyekben szinte teljesen úgy élnek az emberek, mint 100 évvel ezelőtt: terelik a jószágokat, földet művelnek, és láttunk olyat, aki a patakban mosott. Persze a hegyi településeken is megjelent a turizmus. A városok nagy részében még mintha ott maradt volna a kommunizmus lehelete. Az emberek barátságosak, kedvesek, és szerencsére nem utálják még a fotósokat. Ezért tudtam több spontán portrét is fotózni. A kapcsolatteremtést az is segítette, hogy koromból adódóan kötelezően tanultam oroszt, és meg is maradt belőle valamennyi, így el tudtunk diskurálni az alanyokkal. Az idős emberek arcai különösen hatnak rám.  Látszik rajtuk a történelem.